Testhangolás
Zenei képességfejlesztő tréning
Az általam speciálisan zenészek részére összeállított gyakorlatok felkészítik a tudatot és a testet a zenélésre.
A mozdulatsor olyan egymásra épülő gyakorlatokból áll, amelyek a
testtudat fejlesztésén, a jelenlét, az önreflexió gyakorlásán, a nagyízületek átmozgatásán és az izomegyensúly megteremtésén keresztül hatékonyabb és feszültségmentesebb állapotot idéznek elő.
A tréning fontos része a repetitív hangszerhasználat kapcsán kialakult kényszertartások, felesleges izomfeszülések megfelelő nyújtása és lazítása.
A gyakorlatok biztonságosak bármely korcsoport számára.
Rendszeres végzésük minden hanszeres zenész és énekes javára válik.
Alexander-technika zenészeknek
“Néhány ujjam (minden kétséget kizáróan a korábbi években történt rengeteg írástól és játéktól) annyira elgyengült, hogy alig tudom használni. “
-1839 Robert Schumann önéletrajzi jegyzetek
1988-ban, egy nemzetközi zeneművészeti konferencia alkalmával felmérést végeztek muzsikusok körében. Kiderült, hogy a 2.212 megkérdezett szimfónikus- és opera zenész közül négyből háromnak olyan egészségügyi problémái voltak, amelyek akadályozták őket a hangszeres játékban, illetve az éneklésben.
F.M. Alexander már több mint száz éve felismerte az okokat.
Rosszul beidegződött mozgásmintáink, a diszfunkcionális testhasználatunk során megbomlik a fej, a nyak és a gerinc természetes kapcsolata, amely alapvetően befolyásolja a mozgáskoordinációt, az egyensúlyt, az izmok megfelelő tónusosságát, az ízületek szabadságát, a légzést és a figyelem minőségét.
Külön gondot okoz, hogy általában nem vagyunk tudatában a hibás testhasználatnak és ezért nem is változtatunk rajta.
Az ausztrál Shakespear-színész által kidolgozott pszichofizikai módszer nyomán az Alexander-tanár segít felismerni és elengedni a felesleges feszültségeket, a kényszer-izomtartásokat, miközben arra törekszik, hogy a tanítvány idővel egyedül is képes legyen önmaga megújult, tudatos használatára.
Azzal, hogy a tanulási folyamatban javítjuk a zenéléshez szükséges mozdulatok minőségét, az Alexander-technika a zene minőségére is óriási hatással van.
A folyamatos és tudatos önreflexió megtanulása gyökeresen javítja mind a lelki, mind a testi folyamatokat. Alapvetően kihat a hangszerrel, vagy a saját hangunkkal való kapcsolatra, a jelenlétre és felbecsülhetetlen segítség lehet a lámpaláz leküzdésében is.
Az Alexander-technikát az elmúlt száz évben egyre általánosabban és eredményesebben használják a művészképzésben és a gyógyászatban.
A technika elkötelezett híve volt - F.M. Alexander barátja - G. B. Shaw, az angol királynő, a zenészek közül többek között Yehudi Menuhin, James Galway, Sir Colin Davis, Simon Fisher, Paul McCartney, Sting, Julian Bream, Sir Adrian Boult, a New York-i Filharmonikusok tagjai,
a színművészek közül Meryl Streep, Ben Kingsley, Paul Newman, Hugh Jackman, William Hurt, Robin Williams, Keanu Reeves, Richard Gere, Pierce Brosnan, Kevin Kline, Hilary Swank, Leonardo Di Caprio, Cate Blanchett és még sokan mások.
Alig van a világon jelentős zeneművészeti vagy színészképző iskola, ahol a növendékek számára ne lenne elérhető ez a módszer.
Alexander-technikát tanítanak a New York-i Juilliard School of Performing Arts-ban, a londoni Royal College of Music-ban, a Royal Academy of Music-ban, a Boston Conservatory of Music-ban, a torontói Royal Conservatory of Music-ban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Párizsi Operában, a Párizsi Conservatoire-on és számos más művészeti iskolában és intézményben világszerte.
„Az Alexander-technika fenntartható; ha jól megtanuljuk a módszert, elkísér bennünket egész életünkben, és a közönség elé lépve önbizalmat és öntudatot ad”. Patrick Maddams, managing director, Royal Academy of Music, London, U.K.
„Az Alexander-tanítványok levetkőzik a hibásan beidegződött testtartást és testük, valamint elméjük segítségével a kifejezőerő szabadságának magasabb fokára lépnek.” Michael Langham, Director, The Juilliard School, New York , USA.
Improvizáció
Liszt idejében az improvizáció a profi hangszeresek számára természetes volt. A Zeneakadémiára jelentkező zongoristáknak az előadási darab és a blattolás után egy többször elhangzó párütemes szakaszt hallás után emlékezetből el kellett ismételni, majd folytatást kellett hozzá improvizálni. Ma az improvizáció számos zenei területen jelen van, de a klasszikus zenészek többsége csak nagyon ritkán improvizál. Sokan úgy gondolják, hogy a klasszikus szerzők darabjaihoz mérhető minőséget improvizáció során nem lehet elérni, ezért jobb, ha a kottánál maradnak. Mások arról számolnak be, hogy annak idején a tanáruk nem örült neki, ha csak úgy “össze-vissza” játszadoztak a hangszeren, ezért leszoktak róla. De olyanok is vannak szép számmal, akik szívesen imrpovizálnának, csak nem mernek, mert soha nem tanulták és nincs benne gyakorlatuk.
Pedig minden ember improvizál, amikor az anyanyelvén beszél és minden zenész improvizál, amikor egy darabot előad.
Egy kisgyerek nem mérlegel amikor megszólal. Ha belső késztetést érez, azonnal mondja ahogy tudja az életkorának megfelelő nyelvhasználattal. A nyelv elsajátítása spontán módon utánzással történik, a szavak megformálásának technikájára saját maga jön rá. A felnőttektől mintát és visszajelzést kap beszédtechnikai útmutatás nélkül. Nincs külön tanulás, gyakorlás, bemutató vagy számonkérés, hanem folyamatos gyakorlás és tanulás a mindennapi élet része. Az írás-olvasást és a nyelvtani szabályokat csak később tanulja meg, amikor már a nyelvet a saját szintjén tökéletesen használja.
Ezzel szemben a hangszertanulás legtöbbször a megszólaltatás technikájával, a kotta olvasással, a hangok, ritmusok és zenei szabályok megtanulásával kezdődik. A belső motivációból fakadó spontán önkifejezést a zeneiskolai gyakorlat elvétve támogatja, helyette a minél tökéletesebben megszólaló előadási darabok élveznek prioritást.
Mi történne, ha az óvodás gyerekeknek megtiltanánk, hogy a játszótéren egymással beszéljenek, kiabáljanak? Kizárólag az előre betanult mondatokat lenne szabad használniuk, de csak akkor, ha már nyelvtani hiba nélkül, tökéletes kiejtéssel és hangsúlyozással képesek azokat elismételni? Az előadási darabokra koncentráló zenetanulás ahhoz hasonlít, mintha a gyerekeknek szép hangzású verseket kellene megtanulni minél tökéletesebb kiejtéssel és hangsúlyozással egy olyan idegen nyelven, melyen saját maguk nem beszélnek. Pedig minden gyerekben ott van a kíváncsiság és a lehetőség, hogy úgy fedezze fel a hangszerét, ahogy a saját hangját felfedezte és a zene nyelvén spontán megszólaljon, vagyis improvizáljon.
Minden zenész improvizál, amikor egy darabot előad.
Egy kompozíció megszólaltatásakor számos paraméter az adott pillanatban, az előadó(k) pillanatnyi döntései alapján nyeri el megszólalási formáját: lassítás mértéke, pontozott ritmus élessége, sforzato hangereje, crescendo dinamikája, trilla sebessége stb. Nem létezik teljes egészében begyakorolt előadás ahol ne maradnának előre kiszámíthatatlan, azaz improvizatív elemek. Ugyanakkor a teljesen szabad improvizáció során sem tudjuk magunkat függetleníteni korábban megtanult, begyakorlot, kipróbált zenei elemektől. Az előre meghatározott és a pillanatban alakuló zenei elemek mennyisége és természete alapján két szélsőségről beszélhetünk: az egyik a kompozíció előadása, a másik az abszolút szabad improvizáció. A két végpont között egy széles skála helyezkedik el, ahol az improvizáció különböző mértékben, de minden esetben jelen van.
A Zenélj szabadon foglalkozások keretében olyan improvizációs játékokat, módszereket kínálunk, melyek abban segítenek, hogy a hangszereden megtaláld a saját hangodat, megvalósítsd saját kreatív ötleteidet függetlenül attól, hogy milyen régóta játszol rajta.
Ezen kívül segítenek egy olyan zenei jelenlét megtapasztalásában is, melyben a darab megszólaltatásakor történő spontán választásaid egy sokkal inkább önazonos, szuggesztív és megismételhetetlen előadást tesznek lehetővé.
Kreatív gyakorlás
A kreatív gyakorlás egy olyan módszer, ahol a cél nem merül ki egy-egy konkrét darab “előadásra kész” megtanulásában. A cél sokkal inkább saját készségeim fejlesztése annak érdekében, hogy a darab során felmerülő zenei-technikai feladatokat a lehető legnagyobb tudatossággal és szabadsággal tudjam megoldani, valamint a zenei anyag törvényszerűségeit minél gazdagabb összefüggés rendszerbe illeszteni.
A kreatív gyakorlás alapfeltétele egyfajta biztonságos zenei játszótér megteremtése, ahol bármit ki lehet próbálni, amit a belső motivációnk diktál. Ahol a vélt, vagy valós elvárásoknak való megfelelés helyett egy ítéletmentes légkörben az önreflexió állapotában lehet tartózkodni. Ahol mindenre pont annyi idő van, amennyi szükséges, ahol van idő minden hangot meghallgatni, minden jelenséget értelmezni, elemezni. Van idő és tér befelé és kifelé figyelni, szabadon kísérletezni. Ahol a zenemű különböző rétegeit a kottától elszakadva improvizatív módon is fel lehet fedezni. Az előadás során felmerülő választási lehetőségekre adott kész válaszok helyett a folyamatos felfedezés, rácsodálkozás állapotában lehet tartózkodni. Ahol mindenfajta rutin a szabadságot szolgálja és nem a gondolkodás nélküli automatizmusokat. Ahol a zenében való tudatos jelenlét és a jelenségek folyamatos újra felfedezése lesz az alapértelmezett állapot.
Az ilyen gyakorlás során a darab “előadásra kész” megtanulása csupán egy következmény lesz és nem maga a cél.