Mostanában gyakran merül föl az Alexander órákon, hogy miért is akarjuk folyton összehúzni magunkat. Mások meg miért próbálják különböző módszerekkel felfújni a testüket, hogy nagyobbnak tűnjenek. Nem voltam jó tanuló a gimiben. A zenén és a bulizáson kívül nem sok dolog érdekelt. Az órákra rendszeresen felkészületlenül mentem, ezért nagy erőket mozgósítottam, hogy kifejlesszem magamban a láthatatlanná válás képességét. Rettegtem, hogy felszólítanak és megint megszégyenülök. Sokat gyakoroltam, hogy hogyan tudom összehúzni magam a padban és kerülni a szemkontaktust a tanárral. A légzésemet is szabályoztam, hogy pici és észrevétlen levegőkkel éljem túl a matek órát. Évekkel később, borzalmasan zavarni kezdett ez az állapot. Picinek, törékenynek és kiszólgáltatottnak láttam magam a tükörben. Elkezdtem edzőterembe járni és az alkatomhoz képet, hatalmas súlyokkal edzeni. Rengeteg fehérjét ettem és kínosan ügyeltem, hogy ne vegyek magamhoz felesleges szénhidrát kalóriát vagy zsírt. Volt olyan időszak, amikor naponta kétszer sportoltam, heti egy nap szünettel.
A testtartásom is átfordult a kamaszkori összehúzódás ellenkezőjébe. Nagyobbnak szerettem volna látszani, ezért mindig bent tartottam a mélyen beszívott levegő egy részét , kissé megemeltem a vállaimat. Sajnos sok feszültség és fájdalom lett az eredménye az önsanyargató munkának. A kellemetlen testérzetekhez egyre jobban kapcsolódtak azok a lelki megélések, hogy soha nem leszek elég izmos, elég szálkás, elég nagy vagy máshol elég pici… Jópár Alexander óra, nagy önismeret, kegyetlen őszínteség és sok-sok tudatos önmunka kellett ahhoz, hogy végül megtanuljam, hogy tök mindegy , hogy többnek vagy éppen kevesebbnek akarok mutatkozni kifelé, mint amilyen vagyok, a vége mindig rengeteg testi-lelki feszültség és fájdalom lesz. Az önazonosság vonzóbb, mint a kockás has. Jobban járok, ha kitöltöm a rendelkezésemre álló teret akkor is, ha sztresshelyzetben vagyok, mert így tényleg többet tudok kihozni magamból.
Mostmár végre az én tudatos döntésemen múlik, hogy mikor és mennyire húzódom össze. Én vagyok a főnök, nem az automatizmusaim. Néhány veszélyes mondat, ami nem engedi, hogy önazonos és feszültségmentes légy.: (Ezeket se magadnak, se másnak ne mondogasd és főleg ne hagyd, hogy téged bárki ezekkel mérgezzen!) -Húzd be a hasad! -Has be, cici, fenék ki! -Dugd el a tokád! -Húzd ki magad! Közben persze légy nagyon szerény és alázatos! -Gondold végig, hogy a te szabadságodat milyen mérgezô testhasználati parancsok gátolják.
Comments