A Body-Mapping felfedezése az Alexander-technika tanár és csellista Willam Conable nevéhez fűződik, akitől volt szerencsém személyesen tanulni.
Az 1970-es években, az Ohio Állami Egyetem fiatal hegedűhallgatóját azért vitték el hozzá, mert nehézségei voltak az vonófogással. Bármilyen gyakorlatot írt elő hegedűtanára, a feszültség és a korlátozott mozgás nem változott. . Amikor Bill meglátta játszani az Alexander órán, felmerült benne , hogy vajon milyen szerkezetnek kell elképzelni a kart, ahhoz, hogy valaki így használja? Kérdéseket tett föl a növendéknek, és a válaszokból rájött, hogy a könyökét magasabbra képzelte, mint ahol valójában volt, talán a gyerekkori testarányok szerint használta magát, a térképe nem update-elt a jelenlegi méretekre. Mivel az ízületet máshova képzelte, így olyan helyről próbálta mozgatni az alkarját, ahol erre nem volt szabadon lehetőség. Elkezdtek hát, közösen dolgozni a torzult testtérképen. Miután a “frissítés” megtörtént, a lány mozgása azonnal felszabadult. A tényleges felépítése szerint mozgott, így a mozgás hatékonyabbá és szabadabbá vált.
Bill A testtérkép koncepcióját körülbelül 50 évvel ezelőtt dolgozta ki, és ez azóta is , óriási gyakorlati értékkel bír a jobb mozgásminőség tanításában és tanulásában.
Azóta az idegtudomány megerősítette, hogy amellett, hogy pedagógiailag hasznos eszköz, a testtérkép tudományos tény; agyunk tartalmaz idegi térképeket a testi funkciókról és struktúrákról.
A kéreg végrehajtó területein lévő térképek, amelyek a test anatómiáját reprezentálják, egyértelműen az egyén motoros és szenzoros tapasztalataitól függenek. Magasan képzett zenész esetében várható, hogy az agykérgi területek átrendeződnek oly módon, hogy az tükrözze az adott egyén motoros gyakorlatát.
A kortikális térképek kellően rugalmasak ahhoz, hogy a motoros minták széles skáláját reprezentálják, egyes motoros gyakorlatok azonban kóros elváltozásokhoz vezethetnek a mozgásszervi rendszerben, például íngyulladáshoz vagy kéztőalagút-szindrómához.
Ha a mozgás a test anatómiájának pontatlan ismeretén vagy felfogásán alapul, akkor az torzítja a testhasználatot, ami kórosan terhelheti a mozgásrendszert.
Egy adott motoros mintázat túledzettsége kóros elváltozásokhoz, például fokális dystoniákhoz is vezethet a központi idegrendszerben.
Ezek a következtetések aláhúzzák annak fontosságát, hogy a zenészeket a motoros rendszer anatómiájára és fiziológiájára oktassák, hogy elkerülhetőek legyenek azok a gyakorlatok, amelyek a mozgásszervi rendszer patológiájához és így számtalan zenész fizikai, szakmai és lelki nehézségeihez vezetnek.
Az elmúlt évtizedekben rengeteg alkalmam volt használni Bill módszerét és nem győzök ámulni a hatékonyságán. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy tanulhattam tőle.
©Kepes Juli
Zenélj szabadon®
Billrôl bôbebben:👇
Comments