Nézem a 6 éves kisfiam, ahogy hegedűt gyakorol.
Ő választotta ezt a hangszert, én sokmindent megpróbáltam, hogy lebeszéljem, de ő egy napon nagy hegedűművész szeretne lenni.
Amikor először volt hegedű a kezében, rögtön feltűnt, hogy mennyire átszellemül ettől a varázslatos kapcsolódástól. Órákon át húzgálta a vonót föl-le és közben láttam, hogy ez neki igazi flow élmény, ő most nagy átéléssel muzsikál.
Aztán teltek a hetek, hónapok és kezdett kiderülni Gazsi számára, hogy ez azért nem lesz ilyen egyszerű.
A kisujja nehezen talált a húrra és miközben erre koncentrált, a hangszer öszzevissza mocorgott, sehogy sem lehetett megtartani.
Ha figyel a helyes tartásra, akkor viszont szerinte lehetetlen eltalálni a hangokat. A vonó meg rendszeresen fénykarddá akar átalakulni.
Nem csoda, hogy ebben a küzdelembem már nem jut figyelem a saját testére.
Közben az jár a fejemben, hogy mennyi készség és képesség kell ahhoz, hogy megtanuljunk egy hangszeren játszani vagy a hangukkal bánni.
Hogy a zenélés milyen mértékű multitasking és hogyan szokjuk ezt meg a rengeteg gyakorlás során.
Sokszor hogyan veszik el ebben a hosszú és kimerítő folyamatban a magunkra irányított, éber figyelem, az hogy tudom, HOGYAN csinálom azt, amit csinálok.
Gazsinak most az ujjai koordinálása a legnagyobb feledat és még el sem tudja képzelni, hogy pár év mulva egyszerre kell tudatosan figyelnie intonációra, ritmusra, stílusra, rezonanciára, artikulációra és azokra, akikkel zenél, hogy csak egy pár tényezőt említsek.
Ahogy egy zenész fejlődik és egyre tapasztaltabb lesz egyre alkalmasabbá válik az idegrendszere a sokirányú figyelemre, de kevesen tudatosítják, hogy bizony ennek a figyelemnek ki kell terjednie a saját egész testük használatára is.
Meg kell tanulnunk magunkkal maradni egy-egy technikailag nehéz feladat vagy érzelmileg megrendítő zenei pillanat közben.
A tudatosság nem jelent mást, mint azt , hogy tudod mi történik, miközben történik. Hogy ura vagy a helyzetnek.
Az Alexander-technika elsajátításával finomíthatjuk zenei készségeinket, hiszen segítségével tudatosítjuk megszokásainkat, jobban megértjük, hogy pontosan mit is csinálunk. Figyelmünket a jelenben tartva könnyen összehangoljuk pszichofizikai lényünket, hogy teljes valónkkal kapcsolódhassunk a zenéhez.
Lehet ennyi mindenre egyszerre figyelni?
Az önreflexió, önmagunk tudatos irányítása is rengeteg készség tanulásával és gyakorlásával jön létre, nagyon hasonlít ez a folyamat ahhoz, ahogyan egy hangszeren tanulunk meg játszani.
Ezek a készségek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egyensúlyban legyünk zenélés közben.
Ez a pszichofizikai integritás teszi lehetővé, hogy idegrendszerünk a maximumot nyútsa , hogy ne az automatizmusok, manírok vegyék át az irányítást, hogy minél gyakrabban észrevegyük, hogy van választásunk.
Comments